Tavaszi szél

Erősen és kitartóan fúj a szél.

Ahogy nézem hogyan táncoltatja a fákat, játszik porfelhőkkel és söpri a szemetet fel és alá, eltöprengek, vajon tényleg a hideg és meleg légtömegek helycseréjéről van e szó.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy nem.

Sokkal inkább tűnik úgy, hogy az istenek sóhajtoznak fájdalmukban, vagy csalódottságból, mert látják mennyire el lett baltázva az egész.

Májusi eső

Az asztala előtt ült, szabad folyást engedett gondolatainak. Olykor kinézett az ablakon, és az egységesen szürke eget kémlelte, de mivel nem látott rajta semmi érdekeset így folytatta a maga elé meredést.

Szobatársa ekkor lépett be, esőcseppekkel ritkán tarkított kiskabátban.

- Esik? - vonta kérdőre a jövevényt a nyilvánvalóról üdvözlés helyett.
- Szemetel...

***

Meglehetősen nagy kiterjedésű és egységesen szürke volt az a felhő, melyet egy angyal kiválasztott, hogy ücsörögjön rajta egy keveset, és szabad folyást engedjen gondolatainak. Lassan leereszkedett, szárnyait összezárta és a lehető legpuhábban lépett a fagyott párából álló szőnyegre. Úgy állt a felhőn, mintha szikla lenne. Egy ablakon éppen ekkor kinéző ember most akár meg is láthatta volna, de a felhő elég vastag volt, hogy eltakarja bárki elől aki keresi, vagy éppen csak véletlenül rátalálna.
Az angyal borús hangulatban volt. (Hogy az angyal lelkiállapota és a felhő minősége között volt-e összefüggés, az egy másik történetben szerepel, melynek megírásáról ünnepélyesen lemondok.) Tett egy pár lépést, majd miután megállapította, hogy a felhő egységesen szürke, és ilyenformán teljesen mindegy, hogy hová ül, leült.
Már éppen szabadjára engedte volna gondolatait, mikor távolról zajt hallott, melynek forrása gyorsan közeledett. Egy helikopter forgólapátjai hasogatták a levegőt durva szeletekre. Kis idő múlva a gép megállt valahol, mert a robaj sem nem közeledett tovább sem nem távolodott. Az angyal óvatosan elindult a helikopter hangja alapján feltételezett tartózkodási helyéhez.
A felhő szélén lyukadt ki, pár száz méterre a repülőalkalmatosságtól. Emberfeletti érzékeinek köszönhetően, jól látta és - a zaj ellenére - jól hallotta, hogy mi történt ezután.
A helikopter hátsó ajtaja kinyílt, egy szigorú tekintetű férfi hajolt ki rajta, a felhő alatt terpeszkedő város közterület fenntartóinak egyenruháját viselte. Udvariasan köszöntötte a felhőt, majd hivatalos hangnemben tudatta vele, hogy említett városban a szemetelés hatóságilag tiltva van, és hogy kénytelen megbírságolni, mivel a szabály nem ismerete nem ment fel a betartásuk alól. Ezzel átnyújtott a felhőnek egy bírságcédulát, Egy "jó napot kívánok"-kal elköszönt, magára zárta az ajtót és ahogy jött úgy el is ment.

- Utálom, ha bejönnek a negatív jóslataim.
- Arra gondoltál már, hogy megpróbálhatnál néha pozitív dolgokat jósolni?

Variációk egy témára

"Az igazság odaát van"

- Hol itt az igazság? - kérdezte ma egy kollegina.
- Az igazságot ne keresd ebben a világban, mert hamar megbolondulsz - feleltem.
- Az igazság odaát van - foglalta össze szűkebben egy kolléga.
- Azt se vedd túl biztosra - folytattam szokásos pozitív hozzáállásommal. - Voltak valaha emberek, akik feltalálták a bürokráciát, meg a protekcionizmust. Ők most odaát vannak, szóval nagy a valószínűsége, hogy már ott is kiépült a sógor/koma/jóbarát rendszer.

Nevettek.

Majd odaát kiderül, vicces volt-e.

...

Állj a tükör elé, és képzeld el, hogy a tükör másik oldalán egy másik világ van, amit mostantól az egyszerűség kedvéért "odaát"-nak fogunk nevezni. Barátkozz kicsit ezzel a gondolattal, majd lassan érthetően, jól tagoltan és hangosan mondd ki a következő mondatot:
"Az igazság odaát van."

A tükörképed mit mondott ezalatt?

...

Az igazság odaát van. Csak az odavezető kapu összes kulcsát ellopták hogy később egy működő vulkánba dobhassák eszelős vihorászás közepette.

...

Máig nem derült ki, hogy az i betűt kik és mikor csapták a gazság szó elé.

...

Ha azt mondod, hogy a fekete az fehér, nincs igazad.
Ha átmész a zebrán az út túloldalára és újra elmondod, továbbra sincs igazad.

...

"Meghalt Mátyás, oda(át) az igazság"

Szentély

Fura egy hely volt. Közel s távol semmi, csak a legmélyebb sötétség köröskörül. A feketék feketéjének nevezte. Arra hasonlított, mint mikor egy Holdtalan nyári éjen minden civilizációs fényforrástól távol egy tóban úszott. Éjjelre a víz már melegebb mint a levegő, lágyan körülölel, cirógat, magával sodor, de ha menni akarsz elenged. Ilyen volt a sötétség ezen a helyen, és ennek a közepében ült a fiú egy kötélhintán, lassan lengedezett, lábát a semmibe lógatva, előre-hátra. Élvezte a csendet, a sokak által rettegett Hold és csillagok nélküli éjszakát, mely régi barátként üdvözölte, noha először járt itt. Élvezte, ahogy idegszálai lassanként kisimulnak.

Nem emlékezett, hogy jutott ide, de nem is érdekelte különösebben. Félt, hogy az ide vezető út megtalálása magával vonná a visszavezető út megkezdését is. Nem emlékezett, hogy jutott ide, de arra igen, hogy honnan jött ide, és nem vágyott vissza.

Egy ideje - egy órája, egy éve? - hintázott már a szurokszínű levegőben, hiányolni kezdete a fényt, erre lassan szórt fény kezdett rávetülni a semmiből. Meg is lepődött ezen, meg nem is, mindenesetre örült, hogy minden apró kívánsága itt parancs. Tett egy próbát, és arra gondolt, hogy legyen a lent a fent. Először semmit nem vett észre, majd feltűnt neki, hogy cipőfűzői feléje lógnak, ezzel egy időben kezdett fejébe tolulni a vér is. Visszacserélte az irányokat és vigyorogva hintázott tovább a fényforrás nélkül is rendületlenül világító fényben.

Szabadjára engedte gondolatait. Hirtelen ismert és ismeretlen színek kezdtek felvillanni előtte, hogy aztán szinte azonnal elenyésszenek. Később formák is vegyültek a színekhez. Gyors egymásutánban követték egymást mértani formák, amelyek pár másodperc alatt kaotikus görbékbe spirálokba és olyan további alakzatokba olvadtak, melyeknek még nevet sem találtak talán egyik létező világban sem.

Emelkedett és zuhant a tomboló színek és őrjöngve táncoló formák között és hangosan nevetett. Tudta, hogy megtalálta a helyét, itt a keringő káoszban, ahol addig sodródhat amíg kedve tartja, és azt csinál amit akar, és senkit nem zavar és senkinek nem tartozik számadással. Zuhant talán fénysebességgel afelé ami éppen most a lentnek tűnt, de bármelyik pillanatban lehet ugyanott a fent is...

...

Egy hang rántotta vissza kegyetlenül a valóságba:

- Ma nem mész dolgozni?